Összeállt a véglegesnek tűnő zenekar.
Billy, a dobos amerikai volt, Martin, a gitáros német, Janny holland és néha depressziós, Balázs, a billentyűs egy vézna kis mitugrász, akit a többi fiú gyakran bokszzsáknak használt, Panna, a basszgitáros pedig egy militáns metálos katonai bakancsban, ballonkabátban és pókhálómintás cicanaciban, akinek a szüleit az égvilágon semmivel sem lehetett kiakasztani, márpedig ő eddig mindent kipróbált, a kemény drogokat és az öngyilkosságot leszámítva. Ezek az amúgy magányos és elveszett kamaszok naphosszat együtt lógtak, beszélgettek, zenéltek és piáltak Billék garázsában.
- Mi legyen a nevünk? - kérdezte egyszer Martin.
- A frontasszony nevével kéne játszani - mondta Panna. - Az állati menő volna. Mondjuk lehetnénk Raven Princess vagy valami hasonló. Halál mázlisták vagyunk. A Hollósiból könnyű jó bandanevet csinálni.
- Nekem tetszik a Raven Princess - nézett fel Balázs a Stand My Ground kottájából. - Nagyon gót, és a hercegnő viselhetne fekete tollakat a hajában a színpadon.
- Az olyan szólóművészes lenne - húzta a száját Janny. - Olyan név kéne, amivel mindenki rajta lehet a lemezborítón meg a posztereken.
- The Raven Kingdom? - ajánlotta Billy. - Halál jó borítókat lehetne összephotoshoppolni hozzá.
- Az jó lesz - bólintott Panna. - Meseszerű, sötét és elegáns. Hercegnő, te mit szólsz?
- Szuper.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése