reggel

húsom csillagok halvány felhőjévé omlik
fél lábbal átlépek az időtlenbe
szívem rózsaszirmok apró kupacává robban
táncoló fényfolt vagyok egy macska fényes, puha szőrén
szélkavarta levelektől betöltött tér vagyok
minden vagyok, ami szép és könnyű és távoli

ne, még ne kelljen kinyitni a szememet
ne kelljen megmozdulni, felkelni
enni, lélegezni, lenni
ez túl kevés és túl sok nekem egyszerre
nem én kértem, nem én akartam
kérem szépen, ne kelljen
ne kelljen
kérem