Írni

betörni és szavak igájába hajtani a halvány, illékony impressziót, négyzetrács közé zárni a papíron,
testet adni valaminek, ami azelőtt nem létezett, teremteni valami mást a valóság helyett, vagy éppenhogy megszépíteni, emészthető formába önteni azt,
az emberi elméhez igazítva újramesélni, amit látni és tudni vélünk, rímmel vagy anélkül, szabályos vagy szabálytalan ritmussal, képes-képtelen szóvirágokkal,
ízekre szedni, metaforákká bontani, leírni, megszelídíteni a mindent megbénító, vak fájdalmat,
szembefordulni a zsigerektől az agyig terjedő fagyos-nyirkos félelemmel és kölcsönvett merészséggel az arcába kacagni,
szépséget és bátorságot és szeretetet hitetni el a nagyérdeművel és önmagunkkal, csak tessék, csak folyvást,
egy percre kizárni a világ zaját és nagy levegőt venni és csak mondani, mondani a magunkét, remélve, hogy az nem csak a miénk és hogy nem vagyunk egyedül -