Az előzőhöz tartozó szabadvers

Kamaszkor 

Egyedül vagyok.
Sötét, rázkódó, kiérdemesült BKV – busz visz a végtelenbe,
szememben düh és gyűlölet könnyei,
hátizsákomban sikerületlen kapcsolatok: fogkefe és fogkrém,
arcomon pattanások: sötét gondolataim tükörképei,
gitárom húrjai közt bénító csend, visszafojtott üvöltés,
amit csak bömbölő zene tud feledtetni annyira-amennyire,
agyamban óriási, ordító zűrzavar.

Körkörösen megkavart, marha hülye hangulat...

Ezek a rajzok a bizonyíték rá, hogy már megint hangyás lettem. Ez is én vagyok,bár egy egész más állapotban. Ilyenkor üvöltő, borzasztó káosz van bennem. Tele vagyok kérdésekkel, amelyeknek legtöbbje teljességgel értelmetlen, és mégis aggaszt... asszem, a kamaszodás teszi.