Én csak éldegélek, többé-kevésbé boldogan.
Új mese bontogatja bennem a rügyeit, mint egy fa.
Picit szomorú vagyok, nem tudom, mitől.
A tavasz gyönyörű; néha az az érzés kerülget, hogy esetleg talán mégis élek. Mikor a suliból jöttem hazafelé, a csizmám orra virágporos lett, én pedig úgy éreztem magam, mint az, akit hirtelen berántottak egy tündérmesébe főhősnek.