ha üvegből lennék,
összetörhetnék
ezernyi aprócska, csillogó szilánkra
és ha fölém hajolnál,
visszatükrözhetném ezerszer
egész halványan az arcodat
ha papír lennék,
szétszakadhatnék
picinke, tarkabarka cafatokra
felkapna a szél, vinne magával
eljutnék vele mindenhová
tehozzád is
ha tinta lehetnék,
szétfolyhatnék a papíron
szavakat formálhatnék rajta
és te elolvashatnál
és értenél engem egészen
ha másvalaki lennék,
talán tudnék táncolni
könnyen nevetni
lehetnék szép és jó és kedves
akit nem nehéz szeretni
nem éreznék ilyen sokat
nem gyűlölnék így
nem kellene vigyáznod rám
lehetnék valaki, aki sosem sír ok nélkül,
ha egyedül marad esténként
lehetnék valaki, aki nincsen a fejében
minden egyes pillanatban összezárva velem -
de nem vagyok.
