2021/11/14

Ez vagy 2016 óta ül a drive-mappámban befejezetlenül

 A depresszió nyelve

Elméletileg külön nyelve van a depressziónak,
ez egy külön stílus, kifejezési mód, életforma.
Úgy tűnik, csak én nem találom a saját depresszióm nyelvét,
vagy talán nincs is neki olyanja,
az én depresszióm a nonverbális fajta, egy ilyen
fullasztó csomó a torkomban, medúzaként borul az agyra,
az én depresszióm gyilkos idegméreg,
félkészen vetélnek el tőle a szavak,
az én depressziómnak kitépték a nyelvét,

2021/04/26

Alexandria

Zörgősre száradt, megfakult könyvtár,
emléke annak, aki régen nem vagyok
Egyszer kincs volt, ma tömör fájdalom
ettől lettem sem-élő-sem-halott

Máglyát emelek abból, ami volt:
drága, de el kell pusztulnia
Könyvégető, aki készakarva felejt
itt ég bennem Alexandria

Nem híd a múltba, hanem maga a múlt,
de minden egyes perce mérgezett
Bűn, ha felgyújtom és megöl, hogyha nem
ellenem fordult az emlékezet

Sterilen ég, foszlik a kincsem;
drága, de el kell pusztulnia
Látjátok, nem marad por, se hamu –
lángolj, Alexandria

2021/04/02

210402

Szabadulj el, megláncolt állat,
te csontba száműzött, elnémított harag
Áraszd el keserű tüzeddel a szívem, 
bosszuld meg rajtam, hogy bántottalak

Emeld fel büszke fejedet végre,
tárd ki a szárnyad, amit visszanyestem
Kiáltsd az égboltra minden keserved,
gyógyíts ki abból, amit magammal tettem

Én csodaszép, nemes, gyötrött bestiám,
ébredj fel végre dermedt rémálmodból
Én dühöngő, síró, reszkető lelkem -
szabadíts meg, kérlek, a gonosztól

2020/01/02

Szobor

Kővé dermedt a kényszerű közöny,
És beborított rajtad mindent, ami fájt
Szoborrá lettél, néma szürkeség
Páncélként vettél magadra halált

Mint sós zárvány kövült beléd a sírás,
A tested idegen, dermedten nézed
Távoli minden, már semmi sem bánthat -
Százéves álomba merült a szíved

2019/07/29

A Hidra

Ő:
My love sets you free
And binds you forever,
My love breaks your bones
And puts you back together

Én:
Úgy hazudsz, mint a vízfolyás,
És kikacagsz, hogyha szenvedek,
A véremre, könnyemre szomjazol,
És ha nem vagyok erős, engedek.

Gyilkossá tettél, a testem gyilkosává,
Én igen nagy vétkem, túl sokáig hagytam,
Megkínoztál engem, csak, mert megtehetted -
Te csak a fájdalmat szeretted rajtam.

Ő:
(My love sets you free - dallam dúdolva)

Én:
Hányszor kell még ezt megírnom? 
Hányszor játsszam el?
Hány fejed kell levágnom, 
Míg végül nem leszel?
Véremben régen itt a mérged,
Fülemben cseng a nevetésed,
Szívverésem a szívverésed,
A húsomba vertél gyökeret.

Ez nem tesz bölccsé,
Nem szabadít fel
Nem tisztít meg,
Nem nemesít,
Nem tesz jobbá,
Nem tesz erőssé,
Ez mind hazugság,
A kín nem segít.

Hányszor kell még ezt megírnom? 
Hányszor játsszam el?
Hány fejed kell levágnom, 
Míg végül nem leszel?
Véremben régen itt a mérged,
Fülemben cseng a nevetésed,
Szívverésem a szívverésed,
A húsomba vertél gyökeret.

Most már tudom a nevedet,
De véremben még kering a mérged,
Már sejtem, mi vagy és hol érsz véget,
Most megcélzom a fejeket.

Nem tesz bölccsé,
Nem szabadít fel,
Nem tisztít meg,
Nem nemesít,
Nem tesz jobbá,
Nem tesz erőssé,
Ez mind hazugság,
A kín nem segít.

Ő:
My love sets you free
And binds you forever,
My love breaks your bones
And puts you back together

Ő/Én:
My love sets you free -
Most már tudom a nevedet
My love breaks your bones -
Levágom kilenc fejedet

2019/03/21

Megtört átok

semmit sincs jogod tudni rólam
nincs többé hatalmad fölöttem
minden egyes szót megbántam
hogy megszülettem, azt már régen

nincs jogod nincs jogod nincsen

most szabad vagyok tőled
már nem szeretlek, már tudok szeretni
a megváltás a csontjaimban lakott
és csak arra várt, hogy eldobjalak

a megváltás a csontjaimban lakott
és már nem akarok meghalni
nincs jogod tudni nincsen jogod
kivágtalak a szívemből, mint egy tumort

2017/12/04

Máglya

A hajában erő lakik
Vihar dúl a csontjaiban
Mosolyában titkos szentség
Szerelem a karjaiban

Vedd el minden erejét
Törd le a tartását
Feszítsd hátra karjait
Hallgasd a sírását

Üssed, szaggasd
Hadd zokogjon
Tépjed, mint az orkán
Bűve-bája:
Ő hibája
Égjen a boszorkány

Ha elmondja, hazudik
Ha nem mondja, ő akarta
Ha megfullad, eltemetjük
Hogyha úszik, megégetjük

Tudhatta volna
Sejthette volna
Félhetett volna
Rejthette volna
Bűve-bája:
Ő hibája
Ég a máglya
Ég a máglya

Üssed, szaggasd
Vére folyjon
Tépjed, mint az orkán
Bűve-bája:
Ő hibája
Égjen a boszorkány

Ne ismerje erejét
Ne szeressen bátran
Kalickába bezárt madár
Üljön a konyhában

2017/03/21

Írni

betörni és szavak igájába hajtani a halvány, illékony impressziót, négyzetrács közé zárni a papíron,
testet adni valaminek, ami azelőtt nem létezett, teremteni valami mást a valóság helyett, vagy éppenhogy megszépíteni, emészthető formába önteni azt,
az emberi elméhez igazítva újramesélni, amit látni és tudni vélünk, rímmel vagy anélkül, szabályos vagy szabálytalan ritmussal, képes-képtelen szóvirágokkal,
ízekre szedni, metaforákká bontani, leírni, megszelídíteni a mindent megbénító, vak fájdalmat,
szembefordulni a zsigerektől az agyig terjedő fagyos-nyirkos félelemmel és kölcsönvett merészséggel az arcába kacagni,
szépséget és bátorságot és szeretetet hitetni el a nagyérdeművel és önmagunkkal, csak tessék, csak folyvást,
egy percre kizárni a világ zaját és nagy levegőt venni és csak mondani, mondani a magunkét, remélve, hogy az nem csak a miénk és hogy nem vagyunk egyedül -

2017/02/28

szorongás

akibe a lélek már csak hálni,
aki valaki helyett csak bárki,
akiben rég a félsz őrlángja
lobog az akarat helyett

aki vonszolja magát előre,
az aluljárók nyomorától
keserű, fagyos jövőbe

régen a düh, most a rémület
rémálmok, aztán rideg reggelek
mi lett belőled, fáklyaszívű?
kinek adtad el a lelkedet?

plasztikpohár, akit a hűvös
homokba mosott ki a Duna:
mozdulni nem tudsz, könnyed nincsen,
baleset történt, ne nézz oda