szorongás

akibe a lélek már csak hálni,
aki valaki helyett csak bárki,
akiben rég a félsz őrlángja
lobog az akarat helyett

aki vonszolja magát előre,
az aluljárók nyomorától
keserű, fagyos jövőbe

régen a düh, most a rémület
rémálmok, aztán rideg reggelek
mi lett belőled, fáklyaszívű?
kinek adtad el a lelkedet?

plasztikpohár, akit a hűvös
homokba mosott ki a Duna:
mozdulni nem tudsz, könnyed nincsen,
baleset történt, ne nézz oda –