Új kép: napkelte zuhanó angyallal

Egy este anyuékkal valami bugyuta filmet néztünk a nappaliban. Kb. a felénél eluntam és rajzolgatni kezdtem. Az eredmény kissé színpadias, de nekem kedvemre való.

Tavalyi jegyzetfüzeteim kincsei: kósza gondolatok

Egy borongós, őszi fizikaóra termése

Azt hiszem, ez a te arcod. Egyenes, kiugró, római orrod, magas homlokod, határozott állad bűvöli-nyűgözi tekintetemet. Kútmély barna szemed, hosszú pilláid gyöngédek, a szád pedig olyan, mintha valamely dévaj kedvű szerelemistennőtől kaptad volna. A hajad sötét, fényes, selymes rengeteg, a mosolyod pedig olyan, mint egy westernfilm főgonoszáé: ördögi és ellenállhatatlan.
Ahányszor látlak, belül megsajdulok: sosem leszel több, mint egy soha be nem teljesülő álom.
Megírlak majd, milliószor: hős leszel, aztán gonosz, kisgyermek, aggastyán, mágus, tünde, földműves, angyal, számkivetett, remete és marionett-madzagbohóc: arctalan maszk és maszktalan arc. Te leszel minden történet gerince, a lélek a szavak mögött: maga a puszta szó.