Csipkerózsika

Sűrű a csend körülöttem,
mint a megalvadt vér.
Pilláimon megült a por,
kincsem a sok emlék.

Legszebb álmom a változás,
bilincsem a magány,
álmos pókok futkorásznak
hálókamrám falán.

Tüskés-szúrós csipkerózsa
váramat benőtte,
kívülről tekingetek csak
bele az időbe.

A herceg odakint harcol
a makacs tövissel,
izzad, fárad, vére csordul,
de sosem adja fel.

Enged majd a tövisbozót,
szűnik a varázslat,
csók űzi el fejem fölül
százévnyi álmomat.

ezmegmiez

Találtam egy ilyet egy nagyon gonosz regényrészlet mellett.

Gyűlnek a felhők, párás az ég szeme. A cseresznyefa reszket a szélben. A szomorúfűz bágyadtan hullámzik, minden mindegy neki, a hervadó rózsa vérvörös szirmait hullatja. Halkan hisztizik a kert, én nézem és idefent hasalok a teraszon, istent játszva írok le meg nem történt igazságot. Vagyok az egyik oldalon és nézem a másikat.

Best of Füzet

 A Füzet minden egyes órán ott volt velem, egész évben. Hűségesen őrizte tanárok és deviantartos költők elérhetőségeit, random novellakezdeményeket, verseket, dalszövegrészleteket (if my heart could beat, it would break my chest), Vavyan Fable-idézeteket ("miközben egyre közelebb kerültem hozzá, fénysebességgel távolodtam önmagamtól"), wifi jelszót, I <3 Spike firkákat és egyéb szellemi végtermékeket. Nyugalomba vonulása alkalmával (a borítója már kezd lejönni) köszönöm, hogy tartotta bennem a lelket a nehéz időszakokban.