Csipkerózsika

Sűrű a csend körülöttem,
mint a megalvadt vér.
Pilláimon megült a por,
kincsem a sok emlék.

Legszebb álmom a változás,
bilincsem a magány,
álmos pókok futkorásznak
hálókamrám falán.

Tüskés-szúrós csipkerózsa
váramat benőtte,
kívülről tekingetek csak
bele az időbe.

A herceg odakint harcol
a makacs tövissel,
izzad, fárad, vére csordul,
de sosem adja fel.

Enged majd a tövisbozót,
szűnik a varázslat,
csók űzi el fejem fölül
százévnyi álmomat.