maszkok

Yanna, a Zsoldos
Én vagyok az, kinek élete nincs, csak ezernyi halála,
kardom a társam a sok csatatér sürüjében régtől,
hősi nevem mindig sok lantos pergeti ajkán,
ám a magányomat én egyedül siratom csak az éjben.

Catherine Jane Stryker
Én vagyok az, kinek élete nincs, csak ezernyi halála,
éget a tűz idebenn, nem hagy békét soha most már,
hajt ez a düh, nem nyughatom addig, amíg ez a város
zsarnokokat szolgál. Élő fáklya vagyok.

Holdsugár, a Táncos
Én vagyok az, kinek élete nincs, csak ezernyi halála,
táncom az erdő álmait őrzi az éji sötétben,
hőssé váltam, akarta a hóhér, most már mégis
tündér életem isteni törvény eszköze holtig.

Janny Rose Raven
Én vagyok az, kinek élete nincs, csak ezernyi halála.
Dal visz el engem oda, hol a lélek a testtel
megszakitotta a kapcsolatát, egyedül van egészen,
mindennap ez a lényeg, a show sava-borsa.
Ördögi kör ez, a csúcstól a legmélyéig s vissza.
Létem alapja: halál - gyönyörű paradoxon.

Álmodom életeket: igazat, mely nem történt meg,
szó-falakat emelek, így alkotok életet, újat.
Írás: csalfa varázslat, ocsúdni belőle keserves.
ÉN vagyok az, kinek élete nincs, csak ezernyi halála.

valami

Zenébe zárt félelem,
dalban vergődő fájdalom,
engem sirat helyettem
és megvigasztal, ha akarom.

Boldog vagyok és szabad,
egy felhő legszéléről lógatom
hosszú szöcskelábamat,
s a picinke Földet bámulom.

Bánat ringat szép halkan
álomba odafenn a légben,
fülhallgatóm önmagát
sírja álomba fülemben.