valami

Zenébe zárt félelem,
dalban vergődő fájdalom,
engem sirat helyettem
és megvigasztal, ha akarom.

Boldog vagyok és szabad,
egy felhő legszéléről lógatom
hosszú szöcskelábamat,
s a picinke Földet bámulom.

Bánat ringat szép halkan
álomba odafenn a légben,
fülhallgatóm önmagát
sírja álomba fülemben.