2012/04/19

Dupla haiku és pár összefüggéstelen gondolat mára

Én csak éldegélek, többé-kevésbé boldogan. 
Új mese bontogatja bennem a rügyeit, mint egy fa. 
Picit szomorú vagyok, nem tudom, mitől. 
A tavasz gyönyörű; néha az az érzés kerülget, hogy esetleg talán mégis élek. Mikor a suliból jöttem hazafelé, a csizmám orra virágporos lett, én pedig úgy éreztem magam, mint az, akit hirtelen berántottak egy tündérmesébe főhősnek.


Kérded: mi köze 
mesének az élethez?
A mese élet,

s természetesen
az élet igaz mese,
happy end nélkül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése