Alszik a szél, csak a föld szive dobban, a felhők úsznak a vérben,
Izzik a nád a tavon, szavakat köp az ész, visszhangzik a szívben,
Részeg a lélek, a fű csiklandoz, a meggyfa havaz ránk mámort,
Szikrát szór a hajadban a nap, gyere nézd, a világ a miénk.
Lángkoronás a fejed, kedves, kezed égeti arcom, a szádon
Mézpatakok futnak le, a tűz visz, a szó kivirágzik a bőrön,
Lángol a szív, nem adom, de tiéd, gyere vedd el, méreg a csókod,
Vadlovakon fut a Hold fel az égre, de szétvet a láz, gyere már.
Néma a föld, csak a Hold dala hallik az éjben, didereg a vállam,
Szirmot bont a varázslat a csendben, a lélek messzire száll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése