Egyszer

Nagy sárga hasú bálna úszott el a háztetők felett
A nap vérvörösben bukott le a hegy mögé
Tündérboszorkák öntözték az eget kívánságokat valóra váltó varázsitallal
Kis kövér istenek táncoltak a fűben
A szívek meghasadtak, mint a túlédes gyümölcs héja
Ott voltunk, te meg én
Talpunk alatt a föld távoli pulzusa
Körülöttünk az én városom csontjai, lüktető utcái
Fölöttünk égi bájital fénylő gőze, benne halovány álmok
Idebenn szívszakadás, könnyindulás, lángok és parázs
Egymásba kapaszkodtunk
Akkor is vigyáztál rám
Fogtad a kezem, míg a fény kihunyt és elpusztult a világ
A beálló csendben már csak mi voltunk
Két kicsi pisla pont a végtelen sötét szövetén
Semmi más

Emlékszem