agyamon még ezüstös ködfátyol ül
a szám még csókodtól bizsereg
szívem veszettül rázza bordakosaram ketrecét
vérem mérgezetten zúg
kitörni készülő tűzhányó vagyok
szavak ömlenek belőlem apadhatatlanul
lassan illatod is magamra hagy
egyre csak távolodsz tőlem
messze visz a 31-es busz
(ronda sötétkék szörnyeteg)
már csak keszekusza pulzusom
és összevissza lélegzetvételem bizonyítja:
egyszer itt voltál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése