2012/11/11

Pokol


Üres,
értelmetlen,
személytelen.
„Szia, hogy vagy?”
„Új a cipőd?”
„Csini ez a rúzs.”
Nehogy véletlenül hozzám beszélj.
Nehogy véletlenül mondj is valamit.
Személytelen.
Semmitmondó.
Nem emlékszünk arcokra.
Nem emlékszünk a hangokra.
Egyedül vagyunk a tömegben.
Fázunk.
Udvariasak és távolságtartók vagyunk,
kerüljük a konfliktusokat.
Személytelen.
Üres.
Sikítani akarok.
Fel akarok ébredni.
Megfagyok.
Üres.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése