Arcomon elkenődött smink csillog,
óriási, lázvörös, festett vigyor folyik le;
közelít az államhoz. Viszket a hátam,
és nem tudom megvakarni
ebben a csillogó, nagyon mókás,
fölöttébb kényelmetlen dresszben.
Elkeseredetten botladozom
mindenféle irtó vicces műanyag bigyó között.
A publikum dől a kacagástól.
Bolondozom. Másra úgysem vagyok képes.
Sírva-nevetve viccelem el
nagyon is valós kínjaimat.
Vérző szívvel, reflektoroktól vakon játszom,
nevetek magamon, nevetek mindenen.
Mi mást tehetnék?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése