szalmaláng

fut a bőröm alatt,
fut a koffein
eláraszt lassan
szikrát gyújt az agyban
máris érzem: élek
kezdődik megint

szalmaláng az én erőm
most lobog,
majd enyész
most az enyém minden ész
bágyatag szemem előtt
minden szépség itt lebeg
mesterséges délibábok
nyalka fiúk, néha nők
a fülemben zúg a dallam,
melyet tán egy isten írt
zseléstollam hangtalanul
szántja a papírt

fut a bőröm alatt,
fut a koffein,
és ha egyszer elfogy,
mind e csoda elhagy,
s idebent legbelül
meghalok megint