A kis hableány

Fehér szeretnék lenni, mint a hab,
buborékként úszni a vízfelszínen,
öntudatlanul szétpukkanni halkan,
s eloszlani majd a levegőben.
Más akarok lenni, más, mint önmagam,
eltűnni, nem lenni többet soha,
nem választani jó és rossz között,
nem sejteni, mi lehetett volna,
nem látni őt, az életre kelt csodát,
akit annyira, annyira akartam,
ki engem semminek, senkinek lát,
akiért mindent, mindent odaadtam.
Itt akarom hagyni a tengert, a földet
(működjön minden nélkülem tovább),
itthagyni a kesergyönyörű életet,
s itthagyni őt, az életre kelt csodát.
Habbá változom: most már nem leszek,
eltűnök, elveszek, elmegyek innen,
léggé, semmivé, buborékká válok,
s elterülök régi hazámon, a vízen.