Janny tavasszal

Éled a világ, idebenn valami mocorog,
süt a nap, Steve Lee hangja eszméletre rugdal,
árad a vér, nyálas keményrockot énekel a szívem,
a madarak Cisz-mollban csiripelnek.
Olyan az egész, mint egy tükörterem:
képek mindenütt, szeletek a világból,
egy csontos csukló, egy szomorkás gondolat, egy holland-angol szitokszó,
elkapott tekintetek, botladozó szavak,
lépések a Long Way Down ütemére, végig a Szentmihályin.
Mindenütt én, mindig magányosan.