Ajánlott hallgatmány: http://www.youtube.com/watch?v=4BjOLKTrqy8
Ne félj,
csak az történik, amitől rettegsz.
Már nincs mitől félned, nincs miért.
Nyisd ki a szemed. Ez csak a legszörnyűbb,
ami megtörténhetett.
Nincs baj. Miért is volna?
A környezeted széttép téged,
felfalja húsodat, magára ölti bőrödet,
már te is egy vagy a sok közül,
szürke és unalmas, mint a többiek,
összetört, soha ki nem egészülő,
halott vagy belül, de kívül csillogsz,
szép vagy és üres.
Nincs miért küzdened. Mindennek vége.
A barátaid nem ismernek,
a szüleidnek gőzük sincs, hogy ki vagy,
akit szeretsz, soha észre sem vett téged.
Eddig is egyedül voltál, mi változik?
Gyere szépen, olvadj be,
veszejtsd el, öld meg azt, aki mostanáig voltál,
add fel minden álmodat,
hogy ne fájjon az üresség.
Ne védekezz, add meg magad,
hagyj itt mindent.
Mit mondasz? Hogy te nem leszel senki? Badarság.
Aki senki, annak semmi sem fáj.
Dobd el az észt, csak fájdalmat okoz. Dobd el a szívedet,
kinek kell a kín? Dobj el mindent, gyere velem,
vár a többi halott szívű, összetört, elveszett lélek.
Remény! Mi az?! Mi a szenvedély?
Semmi jót nem hoznak, hidd el nekem.
Szeretet? Bátorság? Csak szavak,
üres héjak,
a tartalom réges-rég elhagyta őket.
Ne kiabálj! Ne vitatkozz velem!
Mi ez a hirtelen jött optimizmus?!
Ha én azt mondom, nincs jövőd, az úgy is van, értve?!
Ne menj el! Gyere vissza!
(A francba, egy lélekkel kevesebb.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése