Zörgősre száradt, megfakult könyvtár,
emléke annak, aki régen nem vagyok
Egyszer kincs volt, ma tömör fájdalom
ettől lettem sem-élő-sem-halott
Máglyát emelek abból, ami volt:
drága, de el kell pusztulnia
Könyvégető, aki készakarva felejt
itt ég bennem Alexandria
Nem híd a múltba, hanem maga a múlt,
de minden egyes perce mérgezett
Bűn, ha felgyújtom és megöl, hogyha nem
ellenem fordult az emlékezet
Sterilen ég, foszlik a kincsem;
drága, de el kell pusztulnia
Látjátok, nem marad por, se hamu –
lángolj, Alexandria
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése