(És igen, az az a betű kell oda, mindenképpen!)
A tizenöt éves Janny Rose Hollósi az ablakpárkányon üldögélt ötödik emeleti szobájában, cigizett, és az odalent burukkoló, morzsaszedegető, undorítóan hájas galambokat bámulta. Nem azért kellett a cigi, mert úgy szerette volna, dehogyis: az egész cirkusz a dohányzással csakis arra volt jó, hogy Apu, azaz Mr. Fő-Az-Egészséges-Életmód a lehető leginkább kiakadjon, és újfent rájöjjön, hogy van lánya. Ez még a veszekedéseket is megéri. Janny pontosan tudta, hogy egy igazi szörnyeteg: kiállhatatlan, lusta és agresszív, de sejtette, hogy ha megpróbálna másképp viselkedni, az apja és az az elviselhetetlenül fölényes, egoista disznó bátyja észre sem vennék a jelenlétét. Különben is, minek tettesse magát másnak, mint amilyen? Így legalább önmagával azonos maradhat.
Ha Anyuval lehetne Londonban, minden újra rendben volna. Ott volnának a barátai, Laura, Georgie, Tina és Michael, ott volna a világ, amiben ő felnőtt. De Anyu halott, ő pedig itt ragadt Újpalotán Apuval és Danival, ezzel a két lehetetlen alakkal, az ötödiken, mint királylány a toronyban.
Odébb lökte a József Attila-kötetet, amit az előbb olvasgatott (mert ez a béna, hótt logikátlan nyelv azért szép is tud lenni, ha akar) és halkan dúdolni kezdett.
My dear,
I'm here,
No fear,
Invincible.
See the stars glow,
All their gazing lights on you.
A koponyájában valamelyest enyhült a hangzavar. Jobban érezte magát. Próbaképpen folytatta.
Feel,
Can you feel...?
Egyértelműen jobb lett a helyzet. A zsibogó, egymással vitatkozó, iszonyatos feszültséget generáló gondolatok elcsitultak. A fejfájás, ami eleddig oly alattomosan létezett, hogy még csak fel sem ismerte, megszűnt, ahogy a hangok elhagyták a száját. Jé, ez működik!
Janny elnyomta az utolsó cigarettát, és tovább énekelt. A hangja elveszett valahol az érkező busz és a száguldozó autók zajában, de ezt ő egy cseppet sem bánta. Többé nem kell a cigi.
Az ajtó felől érkező kérdés valahogy úgy érte, mintha egy vödör jeges vizet zúdítottak volna a nyakába.
- Johanna, mit csinálsz te ott?! Azonnal szállj le az ablakból!
A tizenöt éves Janny Rose Hollósi az ablakpárkányon üldögélt ötödik emeleti szobájában, cigizett, és az odalent burukkoló, morzsaszedegető, undorítóan hájas galambokat bámulta. Nem azért kellett a cigi, mert úgy szerette volna, dehogyis: az egész cirkusz a dohányzással csakis arra volt jó, hogy Apu, azaz Mr. Fő-Az-Egészséges-Életmód a lehető leginkább kiakadjon, és újfent rájöjjön, hogy van lánya. Ez még a veszekedéseket is megéri. Janny pontosan tudta, hogy egy igazi szörnyeteg: kiállhatatlan, lusta és agresszív, de sejtette, hogy ha megpróbálna másképp viselkedni, az apja és az az elviselhetetlenül fölényes, egoista disznó bátyja észre sem vennék a jelenlétét. Különben is, minek tettesse magát másnak, mint amilyen? Így legalább önmagával azonos maradhat.
Ha Anyuval lehetne Londonban, minden újra rendben volna. Ott volnának a barátai, Laura, Georgie, Tina és Michael, ott volna a világ, amiben ő felnőtt. De Anyu halott, ő pedig itt ragadt Újpalotán Apuval és Danival, ezzel a két lehetetlen alakkal, az ötödiken, mint királylány a toronyban.
Odébb lökte a József Attila-kötetet, amit az előbb olvasgatott (mert ez a béna, hótt logikátlan nyelv azért szép is tud lenni, ha akar) és halkan dúdolni kezdett.
My dear,
I'm here,
No fear,
Invincible.
See the stars glow,
All their gazing lights on you.
A koponyájában valamelyest enyhült a hangzavar. Jobban érezte magát. Próbaképpen folytatta.
Feel,
Can you feel...?
Egyértelműen jobb lett a helyzet. A zsibogó, egymással vitatkozó, iszonyatos feszültséget generáló gondolatok elcsitultak. A fejfájás, ami eleddig oly alattomosan létezett, hogy még csak fel sem ismerte, megszűnt, ahogy a hangok elhagyták a száját. Jé, ez működik!
Janny elnyomta az utolsó cigarettát, és tovább énekelt. A hangja elveszett valahol az érkező busz és a száguldozó autók zajában, de ezt ő egy cseppet sem bánta. Többé nem kell a cigi.
Az ajtó felől érkező kérdés valahogy úgy érte, mintha egy vödör jeges vizet zúdítottak volna a nyakába.
- Johanna, mit csinálsz te ott?! Azonnal szállj le az ablakból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése